Van-e szándék - avagy legjobb tükreink gyermekeink

Ki ne nézte volna már tágra nyílt szemmel gyermekét, amint épp egy másik kis játszópajtásának pont azokkal a szavakkal magyarázta hogyan is kell játszani pl. a társasjátékkal, mint ahogy előző nap, azt tőlünk hallotta. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy igen - legjobb tükreink a gyermekeink. És nemcsak a szóhasználatot másolják le, hanem gesztusainkat, érzéseinket, egész verbális és nem verbális kommunikációnkat. Na, akkor most ezzel mindenki vállára egy nagy kupac felelősséget helyeztem el - a jó hír az, hogy nem csak a mienket, hanem mindenki másét is utánozzák, másolják, akik hosszabb időt együtt töltenek velük, pl.: ovis társak, óvónénik, nagyik, barátnők, babysitter, stb.

 

Most megosztok veletek egy kis videot (na meg egy kis háttérinfot is: igen, a férfi szereplő az én nagyobbik gyermekem, a leányzó pedig egy kedves barátnéja, a videoklipet pedig a férjem készítette) - amiben jól látható, hogy a kisgyermekek teljesen jól el tudják játszani a felnőttet. Persze meg van vágva a kép, de ami számomra meglepő, hogy egyáltalán nem kellett instruálni a gyerekeket, csak hagytuk, hogy maguktól játszanak :)
Jó szórakozást, és kíváncsi lennék a véleményetekre, nálatok hogy is megy ez! Ért-e már olyan meglepetés, találkoztál-e már olyan szóval, kifejezéssel, ami eddig fel sem tűnt, hogy rendszeresen a szókincsed részét képezi, viszont gyermeked vígan szajkózta?